A másik két növény elsősorban pajzsmirigyműködésre való. Maria Treben írja az Egészség Isten patikájából c. könyvében, hogy kár, hogy az emberek a közönséges galajt elfelejtették. Mi nem felejtettük el, van, sok van, használják sokan, ismerik, kapni nem lehet sehol. Nem gyűjtik, nem tudom miért. Sok növény van, amit nem gyűjtenek, amit régen használtunk. Az emberek viszont használják, ismerik és használják, higgyék el, hogy nagyon – nagyon jó.

A vesénknek a következő segítőjét úgy hívják, hogy nyírfa levél. Ukrajnából hozzák be a nyírfa vizet literszámra a piacra – ugyanazt tudja, mint a tea, Nyíregyházán árulják -, ami ugyanazt tudja, mint a tea. Tavasszal gyűjtik. Régebben megcsapoltuk a nyírfát, ferdén belefúrtunk, egy nádszálat tettünk bele, egy óra három liter víz is lejött egy ilyen fából. Hihetetlenül jó a vesére. Kőmorzsoló is, a levelének teája, és a vize is. Akinek veseköve van érdemes nyírfalevél teát inni. A miskolci Szent Péter kapui kórházba az általános igazgató hívott meg előadást tartani orvosoknak, ápolónőknek és akkor elmondtam, hogy morzsolja a követ a nyírfalevél, érdemes a vesére úgy is használni, akinek köve van, vagy homok képződik állandóan. És akkor ő felállt és elmondta mindenkinek, hogy a férjének két hét alatt szétmorzsolta a veseköveit. Nem tudom milyen nagy volt, azt nem mondta.

A másik ilyen esetem, ami nagyon kirívó szintén a nyírfalevélhez kapcsolódik. Egy fiatalasszony 8 éves gyerekének olyan nagy volt a veseköve, hogy már műteni kellett. Nem tudták a három szúrással eltávolítani, nem tudták szétmorzsolni. Hétfőn szólt, jövő héten hétfőn lett volna a műtét. Mondom azért ez nagyon rövid idő, de próbálja meg a gyerek két csészével meg tud inni minden nap a nyírfateából. Aztán két hónap múlva találkoztam vele a tiszaújvárosi ÁNTSZ egészség napon, egy tanyán, ahol rendszeresen csinálnak egészség napot. A megyébe Miskolc kivételével már mindenhova meghívtak, még Pesten is négy helyre. A Miskolci városi tiszti orvos nagyon nem szereti a gyógynövényeket, azt mondta, hogy a mind mérgező. Nekem mondta. Nem tudom, hogy akkor én milyen növényeken élek, gyerekkoromtól használom. A lényeg az, hogy odajött hozzám ez a fiatalasszony, bemutatkozott és mondta, köszöni szépen, hétfőre nem volt veseköve a gyereknek. Jézus Mária mondom, és mennyit ivott az a szegény gyerek. Egy litert minden nap, de hétfőn nem találták a vesekövét.

Erdélybe fogok menni majd a gyógynövényekről előadást tartani. Hihetetlen mennyire megnőtt az érdeklődés ez után a tudás után, és nagyon kevesen vagyunk. Erdélyben pár idős asszonyt, embert ismerek, aki szintén ismerik a népi gyógyítást és ők is használják a gyógyteákat. Az a néni, akinek elmúlt a mandulájáról a genny, egy hónap múlva felhívott, hogy a doktor úrnak elment a hangja, azt kérdezi, hogy mit csináljon. Nekem is meg kellene tudnom, tudom és csinálom is, csak nem régen kezdtem el.