A zeppelés legvalószínűbb hatásmechanizmusa a következő: minden sejtmembránban speciális fehérjék, ún. membránproteinek vannak, amelyek úgy működnek, mint a külvilágra irányított antennák, és szabályozzák, hogy a sejt milyen anyagokat vegyen fel, ill. milyeneket bocsásson ki magából. A kutatók évek óta tudják, hogy a sejtek energetikai viselkedése meghatározott frekvenciájú rezgésekkel tartósan befolyásolható. Sejtjeink lehetnek energetikailag normális vagy abnormális állapotban. Az abnormálisan működő sejtek (pl. a ráksejtek) a szervezettől akár 60-szor annyi energiát vonnak el, mint az egészséges sejtek, ráadásul ők maguk nem járulnak hozzá a test átlagos energiaszintjének növeléséhez. Ez az oka annak, miként képes egy néhány köbcentiméter méretű hasnyálmirigy-daganat egy felnőtt embernek annyi kellemetlenséget okozni. Tulajdonképpen a jelentős energiaveszteség vezet halálhoz.
A tumorsejt erősen depolarizált, ami azt jelenti, hogy a sejtplazmában nem található meg az egészséges sejtekre jellemző negatív elektromos töltés. A frekvenciaterápiának ez a támadáspontja: segít a depolarizáltság helyreállításában. Ezenkívül ha célzott frekvenciákkal megcélzunk bizonyos kórokozókat, az alkalmazott rezgéshullámok úgy módosítják a kórokozó sejtjeinek elektrokémiai egyensúlyát, aminek következtében a parazita elpusztul. A zeppelő áram hatására a membránproteinek működése bizonyos mértékben módosul.
Míg a zeppelő sokféle rezgést bocsát ki, többféle kórokozót lehet vele befolyásolni, bár nem olyan hatékonyan, mint a frekvenciaterápiával, amelynél a rezgéshullámokat minden esetben precízen a kórokozóhoz kell igazítani. Valószínűleg a következő történik:
A kezelések hatására módosul a membránproteinek működése, aminek következtében több nátrium kerül a parazita sejtjeit körülvevő sejtplazmába. Ennek hatására a sejt valószínűleg megduzzad, végül szó szerint szétpukkad, ami tömeges méreteket öltve a kórokozó pusztulásához vezet. Ezt a folyamatot Raymond Rife figyelte meg, és videofelvételekkel dokumentálta is. A megváltozott elektrokémiai egyensúly azonban annyira legyengítheti a kórokozót, hogy az immunrendszer is képes elpusztítani őket.
A zeppelő hatása nem specifikus, ezért, bár érezhető a javulás és a gyulladás mértéke is jelentősen csökken, a csírákat mégsem lehet teljesen elpusztítani. A hatás a véráramban a legerősebb, ezért akut, súlyos vagy kötőszövettel burkolt gyulladások, gócok megszüntetésére nem alkalmas, nem jelent alternatívát az antibiotikumokkal szemben. Közkedveltségét annak köszönheti, hogy a kezelés után szinte azonnal érezhető a megkönnyebbülés, és otthon is végezhető a kezelés.
Az emberi szervezetben előforduló paraziták: mikroorganizmusok, protozoonok, flagelláták, rhizopódák, sporociták, infúzoriumok, prionok (fertőző fehérjék), viroidok (nukleinsavak), vírusok, baktériumok (aerob és anaerob), klamídia, rickettsia, mykoplasmák, férgek, giliszták (orsóférgek, cérnagiliszták, laposférgek, galandférgek stb.), mételyek (bélmétely, birkamájmétely, hasnyálmirigymétely, nagy májmétely), gombák.
Valójában az anyagcsere-folyamatok teljes egészében a belső környezetünk enyhén lúgos egyensúlyán állnak vagy buknak. Ha krónikusan és túlzottan savas a belső pH, akkor ez “megeszi” a testszöveteinket, mint ahogyan a sav a márványt marja ki – lassan tönkretéve közel 97 ezer kilométernyi érrendszerünket.
Ha nem figyelünk oda, ez az összes sejtszintű folyamatot akadályozza: a szívveréstől kezdve az agyi ingerületek továbbításáig.
Röviden, a túlzott elsavasodás magát az életet bénítja meg, betegségeket, megbetegedéseket és rossz egészségi állapotokat, például elhízást idézve elő.
Az igazság az, hogy minél közelebb van egy élelem állapota ahhoz, mint amikor a nap energiája feldolgozásra került benne, annál több energiát tartalmaz.
A friss gabonacsírák természetes energiaszintje nagyon magas.
Amikor viszont ugyanezt a növényt hagyják beérni, majd kiszárítják, összetörik, feldolgozzák és kifehérítik, hogy liszt legyen belőle, elveszíti tápértékének legnagyobb részét.
És gondoljatok bele: mi az, amit mai társadalmunkban többet eszünk? Friss vagy feldolgozott élelmiszert?