Dr. Hulda Clark és a parazitaelmélet

Nem új keletű a feltételezés, hogy a rák kialakulásáért paraziták a felelősek. Karlmichel írt erről már majdnem 200 éve, és 1893-ban Pfeiffer feltételezte, hogy a rákot az amoeba sporidium okozza. Az utolsó évszázadban Koch professzor Németországban, Newjadomskij Oroszországban és Hulda Clark Amerikában azok, akiket eredményeik visszavezettek a parazitaelmélethez.

Az orosz tudós, Tamara Lebedowa több éve állítja, hogy az, amit a patológusok a mikroszkóp alatt ráksejtnek nyilvánítanak, igazából trichomonadok.

A trichomonadok apró ostoros egysejtűek, három különböző stádiumban léteznek: ostoros stádiumban, amőbaként és sejtes formában. Mivel ez a parazita ivartalanul szaporodik, minden alkalommal különböző organizmus keletkezik. A hyaluronidáz enzim segítségével tudnak az egész szervezetben vándorolni. Figyelemreméltó képességük, hogy a test sejtjeit imitálni tudják, és olyan antigéneket termelnek, melyek az emberi eredetű antigénekkel teljesen megegyeznek. Ez megmagyarázza, miért olyan tehetetlen az immunrendszerünk a tumorokkal szemben.

Lebedewa elmélete szerint a tumorsejt a parazita egysejtűnek egy ostortalan állapota. A tumor nem más, mint ostortalan trichomonadok csoportosulása, amikor az utódsejtek nem válnak le az elődökről. Ezt ott tehetik meg leginkább, ahol a szervezet belső miliője zavart.

Dr Budwig már 1959-ben írt a vérben élő „féregszerű” élőlényekről, 1970-ben a bajor Max von Petenkofer intézet publikálta felfedezését különös, testes elemekről a vérben. Dr. Alfons Weber filmfelvételeket is készített ezekről.
Mivel ezek a paraziták a magas pH értékű vérben érzik csak jól magukat, fontos a vér savasítása jobbra forgató D-tejsav fogyasztásával. Szükséges a szöveti miliő megváltoztatása megfelelő táplálkozással, mert így békés szimbiózisban élhetünk újra a parazitákkal, hiszen teljesen kiirtani nem lehet őket, és amúgy is jelen vannak mindenütt a környezetünkben.

Kezelési elvek: méregtelenítés, táplálkozásterápia. Antiparazita szerek – ha annyira elszaporodtak, és már tüneteket okoznak. A paraziták elpusztíthatók, ha saját rezgéseikkel kezelik őket. Márpedig a Clark-terápia lényegében az emberi szervezetben élősködő parazitákat (vírusokat, gombákat, férgeket, baktériumokat) veszi célba. A biológusnő szerint ugyanis a paraziták hatása, valamint a környezeti ártalmak és a szervezet elsavasodása okozzák a krónikus betegségeket. Dr. Clark Kanadában biológia szakon végezte az egyetemet, méghozzá kitüntetéssel. Ezután biofizikát és sejtfiziológiát tanult. 1958-ban doktorált, majd intenzív kutatásait követően saját természetgyógyászati praxist nyitott. Sokan zseniként ünnepelték, míg mások sarlatánnak titulálták, és tanait hókuszpókusznak minősítették.

A paraziták sokkal elterjedtebbek, mint gondolnánk

1976-ban az amerikai Centre for Disease Control széles körű felmérést végzett az Egyesül Államok lakosai körében, és arra az eredményre jutott, hogy a vizsgált személyek közül minden hatodik parazitafertőzésben szenvedett, noha nem tudott róla. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO felmérései szerint világszerte több mint egymilliárd ember hordoz szervezetében valamilyen parazitát.

A Németországban létrehozott Clark-terápiás egyesület tagjai felfigyeltek rá, hogy az asztmás betegek állapota a parazitaellenes kúra elvégzése után látványosan javult. Dr. Clark szerint a tüdőben megtalálható ascaris lárvák (orsóféreglárvák) jelentős mértékben hozzájárulnak az asztma kialakulásához, amit a világ minden táján élő és dolgozó Clark-terapeuták igazoltak.

Érdemes tudni, hogy vérünkben az eozinofil granulociták (egy fehérvérsejt típus) száma nem csak allergiák és asztma esetén nő meg, hanem bélférgesség esetén is. Sok betegnél megfigyelhető, hogy a parazitaellenes kúra után megszűnik az évek óta fennálló és szinte kezelhetetlen poratka-allergia (amit házipor-allergiaként ismernek a legtöbben).